A zenés vendéglátó- és szórakozóhelyek kiváló helyszínei lehetnek baráti összejöveteleknek. A zene, a nyüzsgés és az ital oldottá teszi a beszélgetést és emeli a hangulatot. A háttérzaj szintje azonban gyakran erősebb, mint a mellettünk ülő beszélgetőpartnerünk hangja. Ilyenkor komoly koncentrációt igényel, hogy megértsük a zsongásban megbúvó szavak jelentését. Az agy képes jelfeldolgozással kiszűrni a fül által érzékel hangból a lényeges információt. Egy ilyen jelfeldolgozási módszer a binaurális jelfelismerés, ismertebb nevén a koktélparti effektus. 
Mérések szerint ezzel akár a háttérzajnál 3 dB-el (BILD) alacsonyabb beszédhangot is képes megérteni az ember, és akár 13 dB-el (BMLD) a háttérzaj alatt is felismer jellegzetes hangokat. Ennek a jelenségének a magyarázatához került közelebb a Georgetown Egyetem egy kutatója, aki a bajuszos denevérek (Pteronotus parnellii) hallóközpontját vizsgálta.
A denevérek hallóközpontja rendkívül fejlett, ezért kedvelt alanyai az akusztikus kísérleteknek. Állandóan hangot bocsátanak ki, hogy repülés és vadászat közben tájékozódhassanak, ugyanakkor egymással is kommunikálnak. Egy több százas telep részeként nem csak saját tájékozódó hangjaikat, hanem fajtársaik figyelmeztető kiáltásait is észlelik - fejtette ki a washingtoni Georgetown Egyetem kutatója, Bridget Queenan az Amerikai Idegtudományi Társaság éves konferenciáján.
Kollégáival a Pteronotus parnellii nevű denevérfaj hallóközpontját vizsgálta. Olyan idegsejteket találtak az állatok agyában, amelyek a többit elhallgattatják, mihelyt fontos jeleket fognak. A kutatók egy további sejttípust is felfedeztek, amely képes a háttérzajok elnyomására. Hasonló folyamatok mehetnek végbe az emberi agyban is - állapították meg.
A biológusok néhány éve már találtak a denevéreknél bizonyos idegsejteket, amelyek mind a visszhangos tájékozódásból, mind a kommunikációból eredő hangokat képesek feldolgozni. Ebből arra következtettek, hogy létezhet egy mechanizmus, amely az egyes sejtek jeleit felerősíti, amikor fajtársak hangjait fogadják. Kísérletük során a kutatók tájékozódó és figyelmeztető hangok különböző kombinációit játszották le a denevéreknek. Az egyes idegsejtek reakcióját elektródák segítségével követték nyomon.
A sejtek teljesen különbözően válaszoltak az ingerekre. Egyesek csak a tájékozódó hangokra reagáltak, mások pedig gátolták a környező idegsejteket, amikor figyelmeztető hang érte őket. Voltak olyan sejtek, amelyek a figyelmeztetés jelét felerősítve továbbították. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az agyon belül arra szakosodott sejthálózatok emelik ki a fontos jeleket a kevésbé fontosak közül.
Bár az ember hallása messze nem olyan kifinomult, mint a denevéré, akadnak párhuzamok a kettő között, például rendkívül érzékenyek vagyunk a gyereksírásra, akárcsak a direkt erre a célra fejlesztett figyelmeztető hangokra, mint a sürgősségi járművek szirénája, ezért nem kizárható, hogy akár az embernél is hasonlóan zajlik a zajszűrés.
Források:
Index.hu: Szűrik a zajt a denevérek
Spiegel Online: Wie Fledermäuse den Lärm filtern
Georgetown University: Bat Brains Offer Clues As to How...
Neuroscience 2010: Multifunctional cortical neurons exhibit response...
ScienceDaily: Bat Brains Offer Clues as to How ...
