Húszévnyi munka után befejeződtek Kanada és egyben a világ legrangosabb zenei oktatási intézménye, a torontói The Royal Conservatory kampuszának építészeti munkálatai. A létesítményben olyan, később világhírűvé vált művészek tanultak, mint Diana Krall dzsesszénekes vagy Glenn Gould, a huszadik század egyik legjelentősebb zongoraművésze. Az egyetem történeti épületének rekonstrukciója mellett egy új épületszárny, a TELUS Centre is felépült, és több mint 100 millió dolláros költségvetéssel elkészült a világ egyik legkiválóbb koncertterme.
A terveken 1991 óta dolgozott a KPMB iroda, napjaink egyik legfontosabb építésznője, Marianne McKenna vezetésével. A projekt máris elnyerte az AIA, az amerikai építészek intézete oktatási létesítményeknek kiosztott elismerését.
A neves intézményt 1886-ban alapították, The Toronto Conservatory of Music néven. Kezdetben egy városi bérház két felső szintjét foglalta el, a földszinten lévő zeneműbolt felett. Alapítója Edward Fisher, egy fiatal amerikai orgonista volt. Az ének- és zeneművészeket képző és a zenét népszerűsítő intézmény volt Kanada első ilyen létesítménye. Már az első években rohamos fejlődésnek indult, több további épületet is vásárolt, és a Torontói Egyetemmel is szoros együttműködést alakított ki, 1924-ben pedig összeolvadt a kanadai zeneakadémiával. Legnevesebb növendéke kétségkívül Glenn Gould, a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze, aki 1946-ban, mindössze 12 évesen végzett a létesítményben, kiváló minősítéssel. 1947-ben VI. György király emelte a királyi intézmények rangjára, elismerve, hogy a Nemzetközösség államainak egyik legkiválóbb zenei oktatási intézménye. Ekkortól lett a hivatalos megnevezés The Royal Conservatory of Music. 1962-ben végleg kinőtték épületeiket, ekkor költöztek át a jelenleg használt helyszínre, a McMaster egyetem korábbi épületébe (ahonnan az egyetem szintén helyhiány miatt költözött el).
Az építésztervezőket, akik a teljes projekt koncepciótervét elkészítették, pályázaton választották ki a feladatra. A terület a város kiemelt pontján található: a torontói egyetem kampuszának bejáratánál, a Royal Ontario Musem (ROM) szomszédságában. A területen keresztülvezet egy gyalogos városi sétaútvonal, a Philosopher’s Walk. A tervezésnél fontos szempont volt, hogy az elkészült létesítmények szerves részeivé váljanak a város kulturális életének, és összhangban legyenek a ROM, illetve a közeli Gardiner Museum felújításával.Az egyébként korlátozott költségvetésből folyó munkák során felújították az Ihnatowycz Hall épületét, az Ettore Mazzoleni Hall külső homlokzatait és magát a MacMaster Hallt is, utóbbi épülettömegéhez csatlakozva pedig felépült az új TELUS Centre. Utóbbi sajátos keveréke az oktatási épületnek, előadótermeknek és a nagyközönség előtt is nyitott koncerttermeknek. A két épület erős kontrasztot alkot: az új szárny szögletes, áttetsző üvegkubusa élesen elüt a régi épület meleg színeitől, rusztikus tégla- és kőfelületeitől. A két szárny között egy zárt belső udvar jött létre, amely felülről, felülvilágítókon keresztül kap fényt.Az épületrekonstrukcióknál és az új épületszárny tervezésénél is fontos szempont volt, hogy kialakíthassák az új technológiáknak szükséges helyet, és olyan tereket hozzanak létre, amelyek rugalmasan követik a kapacitás- és használati igény változásait. Az új szárnyban kialakítottak többek között 43 oktatóstúdiót, és készült egy 150 férőhelyes színházterem, amely akusztikai tulajdonságait tekintve megegyezik a Koerner koncertterem tulajdonságaival, így kiváló felkészülési lehetőség a hallgatóknak az élő koncertekre.
A Koerner koncertterem, azaz a Michael és Sonja Koerner Concert Hall a létesítmény kulturális középpontja, egyben a világ egyik legkiválóbb koncertterme. Az 1135 férőhelyes terem kiváló akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik, elnyerve ezzel a létező legmagasabb minősítést. A kiváló teljesítmény többek között a mennyezet alatt felfüggesztett hullámzó fafelületeknek köszönhető – egyes szakértők szerint egyenesen az akusztika mindenek feletti diadalát hirdeti. A sajátos térelem ikonikus megjelenést kölcsönöz az egész létesítménynek. A terem, amelynek akusztikai tervezését a Sound Space Design szakemberei végezték, 110 millió dolláros (kb. 21 milliárd Ft) költségvetéssel épült, és számos technológiai újítást vonultat fel, amelyek célja nemcsak az, hogy lehetővé tegyék a tökéletes hangrögzítést. Kiemelten fontos volt az is, hogy kényelmes legyen az online munka és az együttdolgozás a világ távoli pontjain alkotó művészekkel. Az építésztervező KPMB, azaz Kuwabara Payne McKenna Blumberg Architects Kanada egyik legsikeresebb építészirodája. Otthonosan mozognak a történeti és kortárs építészet párosítása terén; szép példa erre a tavaly májusban megnyílt kanadai Természettudományi Múzeum.
Források:
Köszönöm Márkus Miklós kollégámnak, hogy felhívta a figyelememet erre a cikkre:
hg.hu: Az akusztika diadala
