Szegedi fizikusok egy csoportja (Dr. Hopp Béla, Dr. Smausz Kolumbán Tomi, Dr. Kecskeméti Gabriella és Zölei Dániel, SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék) annak a nyáron fontos, de mindenki számára rejtélyes kérdésnek járt utána, hogy hozzásegít-e minket egy jó dinnye megvásárlásához a kopogtatás.
Egy szegedi fizikuscsoport elhatározta, végez néhány kísérletet, hogy mit is tudhatunk meg a dinnyéről a megkopogtatásával. Igyekeztek olyan feltételeket teremteni, amelyek a hétköznapi vásárlónak is a rendelkezésére állnak. Ennek megfelelően a dinnye kopogtatását saját kezükkel végezték. Annyi technikát vittek a kísérletbe, hogy mivel a hallásukban nem nagyon bíztak (egyikük sem rendelkezik abszolút hallással), a kopogtatással a dinnyén, dinnyében keltett hangot egy mikrofonnal rögzítették és egy hangspektrum-analizáló programmal vizsgálták. A kísérletbe 17 db 4,8–10,8 kg közötti, kopogtatásra különböző hangú dinnyét vontak be.A kísérletek során ezeket megütögették, hangjukat rögzítették, meghatározták a sűrűségüket, felvágták őket, leírták állagukat, színüket, magvaik érettségét, majd mindeki megkóstolt minden dinnyét, s egytől ötig pontozták azok édességét.
Az összegyűjtött számos paraméter összevetése, kiértékelése, során többek között a következőkre jutottak: a dinnyék szubjektív édességi pontszámának emelkedésével a spektrum egyre jobban széthúzódik, kiszélesedik az alacsony frekvenciák tartományában. 150 Hz alatti hang csak az igazán édes (3,5-es és annál jobb osztályzatú) dinnyéknél volt megfigyelhető, méretüktől függetlenül. Egy másik fontos tapasztalat, hogy a vizsgált frekvenciatartományon a teljes hangerő nagyobb az édesebb dinnyék esetén. A dinnyék állaga (repedezett belső, szivacsos vagy kásás szerkezet) és a spektrumok között nem találtak nyilvánvaló összefüggéseket. Kivétel talán egyetlen eset: az egyik dinnyének a spektrumában egyetlen intenzív sáv volt, amit egy gyenge intenzitású és széles tartományú (150–1200 Hz), gyakorlatilag folytonos spektrum övezett. Ez a dinnye két nap múlva magától „szétrobbant”, az egész belseje egy híg massza volt.
A vizsgálatok alapján tehát az alábbi tanácsokkal szolgálhatnak a kutatók a jó dinnye kopogtatós kiválasztásához: olyat keressünk, melynek hangja minél mélyebb, és azonos erősségű ütögetésre erősebb hangot produkál, mint a többiek. Itt kell megjegyezni, hogy az átlagos emberi fül a 20-tól 20 000 Hz-ig terjedő frekvenciatartományon érzékeny, tehát elvileg lazán meghallhatjuk a 150 Hz körüli hangokat, amelyek a kísérletek szerint a leginkább jellemzőek az édesebb dinnyékre. Persze az abszolút hallással rendelkezők itt is előnyben vannak. Ha ilyen ismerősünk van, feltétlenül vigyük magunkkal, ha jó dinnyét akarunk vásárolni.
Források:
Köszönöm Márkus Miklós kollégámnak, hogy felhívta a figyelememet erre a cikkre:
index.hu: Tényleg érdemes kopogtatni a dinnyét?
